Családi pénzügyek

Egy országos felmérésben a magyar lakosság megtakarítási és befetetési hajlandóságát, valamint a gazdasági ismereteit vizsgálták. Az immár világszintű két éves válság ellenére (nálunk hosszabb ideje van válság, kb. 2006-tól) sem változott a helyzet: keveset foglalkozunk a pénzünkkel, minimális  a megtakarítási hajlandóságunk, és úgy tűnik, a befektetési kultúránk sem javult számottevően.

Véleményem szerint ennek - persze leegyszerűsítve - két oka van. Az első, hogy Magyarországon alapvetően bizonytalanság van az emberekben annak ellenére, hogy hosszú távon a legtöbben bíznak/bízunk a javulásban. (Persze nem is lehet mást, mert különben nincs érteleme itt élni).  A másik ok pedig, hogy a rendszerváltás óta még csak mindig 20 év telt el és nem tudott megváltozni az embereka gondolkodásmódja és még mindig az államtól várnak segítséget minden bajukra. Jó példa erre a mostani árvíz után kialakult helyzet. Sok olyan család van, akinek nem volt biztosítása, és amikor kár keletkezett a házában az államtól, illetve az önkormányzatoktól várták a segítséget. Persze, tudom, hogy kicsit leegyszerűsítem az egészet, de biztos vagyok abban, hogy a legtöbb összedőlt, megrongálódott házon volt előfizetéses TV antenna, aminek ha a havidíját összeadom, akkor egy biztosítás kijött volna belőle. Mindaddig, amíg tudjuk, hogy az állam odalép (akkor is, ha csak egy részét fizeti a kárunknak), addig nem vagyunk rákényszerítve arra, hogy magunk gondoskodjunk a vagyontárgyainkról és a jövőnkről. Ez persze csak az érem egyik oldala. Az a réteg, aki már ezt szokta meg.

Magamból kiindulva és a barátaimat is látva, egy új generáció nő fel, aki felismeri azt, hogy saját magáról kell gondoskodnia, mert az állami nyugdíjrendszer, vagy a mostani egészségügyi rendszer jövője megkérdőjelezehető. Bár a szándék megvan bennünk, mégis falakba ütközünk, amikor az öngondoskodás irányába tennénk lépéseket. Néhány ezek közül:

1. a bérünk, egyéb bevételünk állami elvonása (Magyarországon nagyon magas az állami újraelosztás szintje),
2. az állandóan változó szabályozások; hol kivonul az állam egy adott területről, hogy visszajön (egyik évben ösztönöz egy bizonyos fajta megtakarításra, mondjuk adókedvezménnyel, a másik évben az új adótörvényben már elveszik az adókedvezményt, így már nem éri meg a pénzünket befektetni) - vagyis alapvetően egy kiszámíthatatlan légkört teremt/tart fent az állam,
3. megtakarítási lehetőségek "hiánya",
4. pénzügyi szektor és annak kiviselői iránti bizalmatlanság, és természetesen
5. a saját tudatlanságunk. (ötből egy magyar nem tudja, hogy mekkora Magyarországon az infláció, és mit is jelent az tulajdonképpen) - 4% (itt megtaláható: www.mnb.hu)

Most ennyi. A következő bejegyzésben konkrét adatokat is írok.