Családi pénzügyek

Az egyik gazdasági hetilapban olvastam egy cikket erről a hosszútávú takarékossági/gondoskodási formáról. Utánanéztem, azt írta ez a cikk: http://www.origo.hu/uzletinegyed/magyargazdasag/20071016-foglalkoztatoi-nyugdij-2008tol.html, hogy

Elfogadta a parlament a foglalkoztatói nyugdíjról szóló törvényjavaslatot, így 2008. január 1-től bővülnek az önkéntes nyugdíjcélú megtakarítási lehetőségek. A foglalkoztató is hozzátehet munkavállalója leendő nyugdíjához, ha szerződést köt valamelyik nyugdíjszolgáltatóval.

Érdekes, hogy még csak most csak most hallani az első ilyen programról.

Na de mi is ez?

Ez egy alternatív nyugdíjcélú megtakarítás (legyen a második pillér?). Most, hogy az eddig nyugdíjrendszer második nyugdíjpillére tulajdonképpen megszűnt, talán az embereknek is nagyobb igénye lesz arra, hogy valóban gondoskodjanak a jövőjükről.

Ehhez hasonló megtakarítás a világ számos országában már létezik, mint például a vállalati nyugdíjalapok az Egyesült Államokban.

Tőkefedezeti alapon működik, vagyis az adott munkáltató által a dolgozói részére befizetett pénzeket különböző értékpapírokba fektetve gyarapítják, vagy veszítik el az egyéni számlákon. A lényeg itt az, hogy egyéni számlán vezetik a tőkét, hozamot, veszteséget és nem egy kalapba megy. A tagi számlán jóváírt összeg a tag tulajdona. Természetesen ez azt jelenti, hogy ki van téve a tőkepiaci történéseknek. Egy ilyen megtakarítási formánál hosszú távra kell gondolkodni.

Befizetéssel meghatározott rendszer, ami azt jelenti, hogy a foglalkoztató, aki fizeti a havi járulékot, nem vállal garanciát a majdani járandóság összegére (azaz áttolja a tőkepiaci rizikót a munkavállalóra), viszont fixen meghatározza azt, hogy havonta mennyit fizet a dolgozó nyugdíjszámlájára.

A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményhez bármely cég csatlakozhat, hogy munkavállalóinak foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciót biztosítson. A csatlakozás a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény és foglalkoztató között megkötött szerzõdéssel jön létre. A cég feltételeket szabhat a munkavállalóinak a juttatásért cserébe, pl.: csak az lesz jogosult a foglalkoztatói nyugdíjra, aki már x évet a cégnél volt alkalmazásban. Meghatározott idő előtti kilépéskor határozhat úgy a munkáltató, hogy az addigi befizetést nem viheti el a munkavállaló és azt a cég többi dolgozója között kiosztják. Ugyanakkor működhet úgy is, hogy az adott munkavállaló "magával" viszi a megtakarítását az új munkahelyre, ahol az ottani munkavállaló tovább fizeti neki. Ehhez természetesen az kell, hogy minél több cég építse be az "ösztönző", fizetési "portfóliójába" ezt a lehetőséget.

Tudom, hogy Amerikában ez egy fontos döntési szempont a munkahely kereséskor. Ez sok helyen része a kompenzációs csomagnak.

Rugalmasabb, mint az önkéntes nyugdíjpénztár. Egy nyugdíjpénztár esetében a munkáltató csak annyit tehet, hogy minden munkáltatóját belépteti és egyforma mértékű tagdíjat állapít meg a számára. A fnysz révén azonban úgy alakítja a beléptetést és a fizetést, ahogyan a cég szeretné. Lehetséges, hogy csak a felső vezetőkre, vagy akár egyetlen emberre is szabhatja a programját.

Örökölhető. A munkáltató halála esetén a nyugdíjszolgáltatás nem vész el, hanem a megjelölt kedvezményezett, ennek hiányában pedig a törvényes örökös örökli azt.

Ez is lehet egy cafetéria elem. A minimálbér 50%-ig kedvező adózás mellett adható béren kívül juttatásként.

Személy szerint kíváncsian várom, hogy lehet e majd többet hallani róla az elkövetkezendő időszakban a sajtóban, valamint barátoktól, ismerősöktől.