Családi pénzügyek

Múlt héten vettem észre, hogy nincs meg a bankkártyám. Egy ideig halogattam a letiltást - időnként persze internet bankon keresztül ellenőriztem, hogy nem-e használta valaki - de miután felhívtam az áruházat, ahol legutoljára vásároltam és azt mondták, hogy ott sincs, letiltattam.

A hezitálás elsődleges oka az volt, hogy tudtam a bankomnál 10.000 forintba kerül a kártyatiltás. Már nem háborodtam fel az összegen, sőt gyártottam egy elméletet, hogy szerintem miért kerül ennyibe. Íme:

A bankomnál a bankkártyák éves díja 1.500 (Visa Electron) és 12.000 (Prémium MasterCard Gold) forint között mozog. Az én dombornyomott kártyám éves díja 3.500 forint. Na már most, ha az éves díj számlázása előtt, vagy a lejárat előtt az ügyfél (jelen esetben én) mindig letiltaná, mondván, hogy elveszett és ezt a bank ingyen tenné meg, akkor azzal az ügyfél járna jól (na de volt már ilyen?), hiszen mindig csak 1.500 forintomba kerülne a bankkártya, a 3.500 forintos díj helyett.

Persze felmerül, hogy ezen trükk használatában már egy 5.000 forintos díj is megakadályozná az ügyfelet, de ne felejtsük el, hogy a banknak is meg kell valamiből élni. Hiszen fizeti az embert, akinek bejelenthetem a kártyaelvesztést, aki berögzíti, majd elvégzi az összes adminisztratív ügyintézést.

Mindez azonban nem elég, nem működik a telefonos kódunk, ezért csak személyesen tudom igényelni a kártyát. Bár ma volt egy incidensem, amikor is azt hittem, hogy tudok majd kártyával fizetni (a megszokás nagy úr), majd mikor már mindent beütött a gyógyszertári pénztáros, rájöttem, hogy nincs nálam bankkártya (gyógyszerek újra elővesz, sztornóz, majd 2 részletben újra beüt és kifizetem - még szerencse, hogy nem voltak sokan, így nem morgott senki).

A mai kaland után úgy döntöttem, hogy egy ideig nem csináltatom meg a kártyám és meglátom, így mennyi pénzt fogok költeni. Majd megírom az eredményt.