Családi pénzügyek

A minap az alábbi cikket találtam. A bevezető:

A magyar háztartások vásárlói viselkedésében is hosszú távú tendenciákat indított el az elmúlt időszak recessziós környezete. A nyugat-európai országokhoz hasonlóan Magyarországon is kialakult a tudatos vásárló modellje. Felértékelődött az árak jelentősége, nőtt a napi fogyasztási cikkek esetében az akciós, promóciós vásárlások aránya - derül ki a GfK Hungária legfrissebb kutatásaiból. 2009-ben megnövekedett az egy-egy háztartás által meglátogatott kereskedelmi láncok száma, illetve többen olvassák az akciós leafleteket is.

Teljes cikk itt található: http://penzcentrum.hu/cikk/1023796/1/csak_az_olcsosag_csak_az_akcio

A cikkben vannak ellentmondások. Azt írja, hogy a tudatos vásárló jóval gyakrabban tanulmányozza a kereskedelmi láncok újságjait, mint eddig, bár a cikk nem így fogalmaz, de emiatt:

A háztartások napi fogyasztási cikk vásárlásainak nominálértéke 1,6 százalékkal magasabb volt 2010 első negyedévében

A cikk szerint bár kevesebbet költünk az üzletekben, mint tavaly, de az akciós termék miatt bemegyünk bármelyik láncba:

Több hipermarket, illetve diszkont lánc esetében tapasztalható trend, hogy bár egy-egy vásárló költési intenzitása alacsonyabb, mint egy évvel korábban, de jelentős vásárlói közönséget, ezáltal többlet fogalmat szereznek más csatornák rovására, így összességében kiegyenlített teljesítményt mutatnak.

Szóval mennyire tudatosak is a vásárlók?

Múlt héten vettem észre, hogy nincs meg a bankkártyám. Egy ideig halogattam a letiltást - időnként persze internet bankon keresztül ellenőriztem, hogy nem-e használta valaki - de miután felhívtam az áruházat, ahol legutoljára vásároltam és azt mondták, hogy ott sincs, letiltattam.

A hezitálás elsődleges oka az volt, hogy tudtam a bankomnál 10.000 forintba kerül a kártyatiltás. Már nem háborodtam fel az összegen, sőt gyártottam egy elméletet, hogy szerintem miért kerül ennyibe. Íme:

A bankomnál a bankkártyák éves díja 1.500 (Visa Electron) és 12.000 (Prémium MasterCard Gold) forint között mozog. Az én dombornyomott kártyám éves díja 3.500 forint. Na már most, ha az éves díj számlázása előtt, vagy a lejárat előtt az ügyfél (jelen esetben én) mindig letiltaná, mondván, hogy elveszett és ezt a bank ingyen tenné meg, akkor azzal az ügyfél járna jól (na de volt már ilyen?), hiszen mindig csak 1.500 forintomba kerülne a bankkártya, a 3.500 forintos díj helyett.

Persze felmerül, hogy ezen trükk használatában már egy 5.000 forintos díj is megakadályozná az ügyfelet, de ne felejtsük el, hogy a banknak is meg kell valamiből élni. Hiszen fizeti az embert, akinek bejelenthetem a kártyaelvesztést, aki berögzíti, majd elvégzi az összes adminisztratív ügyintézést.

Mindez azonban nem elég, nem működik a telefonos kódunk, ezért csak személyesen tudom igényelni a kártyát. Bár ma volt egy incidensem, amikor is azt hittem, hogy tudok majd kártyával fizetni (a megszokás nagy úr), majd mikor már mindent beütött a gyógyszertári pénztáros, rájöttem, hogy nincs nálam bankkártya (gyógyszerek újra elővesz, sztornóz, majd 2 részletben újra beüt és kifizetem - még szerencse, hogy nem voltak sokan, így nem morgott senki).

A mai kaland után úgy döntöttem, hogy egy ideig nem csináltatom meg a kártyám és meglátom, így mennyi pénzt fogok költeni. Majd megírom az eredményt.

Egy barátnőm 1 hónapja házasodott és amikor elmondta nekem, hogy ő vezette, hogy mire mennyit költöttek, akkor megkértem, hogy küldje el nekem. Íme az összefoglalója:

Kedves BukszaBlog!

Nemrég láttam, hogy családi pénzügyekről írsz, gondoltam, hátha érdekel, hogy 2010 tavaszán hogyan alakultak családalapító pénzügyeink, azaz az esküvőnk költségei.

Természetesen minden lagzi más és más, attól függően, hogy ki mire helyezi a hangsúlyt és hogyan tud beszállni a rokonság, barátok a szervezésbe, finanszírozásba. Mi egy 30-as közgazdász pár vagyunk, Pesten élünk, mindketten már jó pár éve önálló egzisztenciával rendelkezünk, ezzel együtt a családjaink úgy döntöttek, hogy beszállnak anyagilag, a barátok pedig a szervezésben segítettek nekünk.

Amiből nem akartunk engedni:

Az esküvőnkön a fő hangsúly a vendéglátáson volt.

• Azoknak is volt egy kis terülj-terülj asztalka, akik a lagziba nem jöttek. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a templomnál kibéreltünk egy kis különtermet, ahol nagyon finom sós sütivel, rétessel, pezsgővel és üdítővel kis állófogadást rendeztünk. Mindent a tortát is készítő cukrászdától rendeltük, akik díjmentesen vitték ki ezeket a helyszínekre.

• A legjelentősebb költség természetesen az éttermi vacsora volt, kiváltképp, hogy egy renomés helyet választottunk, miután sikerült a számunkra elfogadható per/fő költségben megállapodni. (Megérte, mert a helyszín, a lebonyolítás, az ételek minősége és a felszolgálás is profi volt és teljesen korrekt volt a költségelszámolás is.)

• A menyegzőnk további különlegessége, hogy a polgári esküvőt az egyházi előtt egy hónappal, vidéken tartottuk, így ott is csaptunk egy 15 fős vacsorát egy jó étteremben.

Amin megtakarítottunk:

Például a szervezésen. Mivel én csináltam, pont olyan lett, amilyet szerettünk volna. (Munkás, de ha van idő és energia és a végén átveszik a lebonyolítás terheit megbízható barátok, én ezt ajánlom.)

• A polgári esküvőn férjem egy meglévő öltönyét, én az érettségi kosztümömet (öhöm-öhöm ;) viseltem.

• A meghívókat anyag árban megcsinálta két ismerősünk, nekik kézzel készített ajándékot és bort adtunk viszonzásul.

• A vőlegény öltönyét egy kis vidéki szabóságban készíttettük, itt sokat spóroltunk.

• A menyasszonyi ruhához családi ékszert viseltem (igazgyöngy nyaklánc hozzáillő bizsu klipsszel), illetve, mivel hónapok alatt sem érkezett meg a megrendelt cipőm az üzletbe, a 3.000 Ft-os kínai topánkámban voltam, amiről a barátnőm azt hitte, hogy valami spéci darab. (Azért a másik kényelmesebb lett volna egész napra, de erre már csak hajnalban eszméltem rá... :)

• A templom díszítését függöny-turiban beszerzett organza anyag feldarabolásával keletkező masnikkal oldottam meg pár ezer forintból, és szintén ennyit szántam a különterem díszítésére, amihez játék nagykerben vásárolt lufikat használtunk.

• A röviditalokat diszkont áron szerezte be nekünk az étterem, a különtermi koccintáshoz pedig barátok adták össze a náluk megmaradt üveg pezsgőket.

• A lagziban DJ volt és nem zenekar - tökéletes volt, lehetett kívánságműsort tartani. Az esti programokat a barátaink vezényelték le, volt vetélkedő és tombola kézzel készített ajándékokkal - nagy sikerük volt!!

Végül pedig, ahol költöttünk és nyertünk is: fontos volt nekünk hogy jó fotósunk legyen, illetve, hogy én gyönyörű legyek. Mivel videót nem akartunk, inkább egy drágább fotóst választottunk, én pedig úgy használtam ki a próba sminkemet és frizurámat, hogy a polgári szertartáson viseltem őket. ;)

75 embert vártunk a lagziba, 70 embert invitáltunk a sütizős-pezsgős állófogadásra és 15 fős volt a vidéki vacsora a polgári esküvő után.

 

Költségek:

Nem tartalmazza az alábbi költségeket:

• Jegyesoktatás

• Kántor

• Név-változtatással járó hivatalos herce-hurcák

Étterem+rövid (75 fő)	830 000
Torta (75) és süti (75+70 fő)	88 000
Meghívók (100 db)	10 000
Polgári esküvő	20 000
Polgári vacsi (15 fő)	80 000
Vőlegény ruha kiegészítőkkel	35 000
Menyasszonyi ruha kiegészítőkkel	172 500
Fodrász + próba	20 000
Sminkes + próba	20 000
Templomi esküvő	40 000
Különterem	30 000
Üdítő, pezsgők	12 000
DJ	50 000
Fotós	80 000
Virág	40 000
Díszítés	5 000
Benzin, matrica, parkolás	20 000
Azaz:	1 552 500

Hát ennyi lenne. Szép volt, jól sikerült.

Ja, és a megmaradt bontatlan rövideket még egész évben ajándékozgathatjuk J

Takácsék

 

Érdekes elgondolkozni a kísérlet eredményén:

http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1996/9637/02.html

"Már régóta sejtem, hogy a kis dolgok határozottan a legfontosabbak." (Sherlock Holmes)

A hétvégén coaching tanfolyamon voltunk a férjemmel. Tudom, hogy üzleti körökben ez most a legújabb "buzzword" és jó megélhetési forrás; kb. 40.000.-/óra ha valaki személyesen akarja, hogy coachingolja valaki.

Íme néhány alapelv, amit szerintem érdemes az élet minden területén alkalmazni, természetesen a családi pénzügyekben is.

1. Egy téma megértése, egy probléma átgondolása vezet el a megoldáshoz szükséges lépések megtételéhez, amelyeket, ha megtesszük, valamilyen változáshoz vezet.
    
2. A coach segíthet engem az utamon, de nem oldja meg a problémáimat, nem ad tanácsokat (vagyis ez a blog nem felel meg a coaching egyik fontos alapelvének), ő csak támogat abban, hogy megtaláljam én a megfelelő megoldást, kitaláljam a szükséges lépéseket.
    
3. 80/20 szabály - ebben a koncepcióban: 80% hallgatás, 20% beszéd. Na kinek menne?
    
4. Mindannyiunknak van vakfoltja.
    
5. Feszegettük a "félig üres, félig teli pohár" koncepciót is. Tapasztalataim szerint magyarként mi inkább félig üresnek látjuk a poharat. Ezen jó lenne változtatni pozitív gondolkodással; ami nem azt jelenti, hogy ha valamire erősen, sokáig, pozitívan gondolok, akkor az majd megvalósul. Nem. Azt jelenti, hogy mindenben igyekszem meglátni a jót. Ahogy a blogbejegyzést indító idézet is azt jelenti, hogy hajtsunk az apró sikerekre.

Ez a blogbejegyés volt az én mai apró sikerem.